De bármennyire is rossz hazajárni egy hostelbe, végül annak köszönhetem, hogy kiszakadhattam onnan. A legutolsó szobatársaimmal jól összebarátkoztunk. Egy holland lány eljött Stockolmba egy hétre, és bekopogtatott menő divattervezők stúdióiba, gyakornoki hely reményében. Az első nap már szerzett is kettőt. Szerencsére nem elégedett meg ennyivel, és amikor a H&M-nél volt interjún, ott elkérte nekem egy másik jelölt számát, aki éppen albérlőt keresett.
Ez a lány a saját koliszobáját adta bérbe piszok drágáért, de nagyon a belvárosban van, csak az enyém, saját fürdő+wc, a konyhán osztozok a többi 12-15 diákkal a folyosóról. Nem kell az ablakon bemásznom, de azért jobb lapulni, mert elvileg bármikor kirakhatnának, és a lány sem igazi diák már.
Október 1-ig maradhatok itt, utána nem tudom. Kb. 90 e-mailes, telefonos érdeklődés után végül valaki más találta nekem ezt a helyet. Minden harmadik hirdetés direkt lány lakótársat keres. A kiadó szobák fele nagyon messze van (15-20km), a másik fele nagyon drága (>150e Ft/hó).
(A holland csaj október 1-én kezdi a 3 hónapos gyakorlatát. Szerdán idejött szállást keresni, pénteken írt, hogy meg is van. Lehet találkozok vele, hogy én is ugyanaz alatt a csillagkép alatt álljak, legalább egy kicsit.)
